A kilencedik osztály végén rendezett sikeres pádisi sátortáborral az emlékekben és egy év kihagyás után, a 11 D úgy döntött, hogy ezt meg kell ismételni. Huszonegyen bevállaltuk és a szülők segítségével megszerveztük az idei egy hetes szegyesdi sátortábort. Nem volt könnyű, de szép volt és emlékezetes.
Első nap:
A szülők felszállítottak minket és segítettek felállítani a sátrakat. Nem mindenkinek sikerült elsőre. Délután elindultunk a patak mentén a szoros irányába, kóstolgatni a terepet. Ezt az utat még hétszer tettük meg a következő napokban. Ha már ott jártunk, bementünk a Sárkány-lyuk (Drăcoaia) barlangba is.
Második nap:
'Hajnali" 11 óra kőrül elindultunk a szegyesdi szurdok felé. Útközben benéztünk a Pisolka és a Szűz-lyuk (Gaura fetii) barlangokba is. Útközben számtalanszor át kellett kelni a patakon, így a végére senki sem úszta meg szárazon.
Harmadik nap:
Célunk a Medvebarlang volt, amelyhez egy oda vissza 7 órás túra vezetett, ± 400m-es szintkülönbséggel. Nem volt könnyű, de a csapat jól teljesített és örömmel ment be a 10 fokos barlangba hűsölni egy kicsit a kinti 30 fok után. Félúton kibontottuk az első dinamitot (paszuly konzervet).
Negyedik nap:
Aktív pihenés, pancsi, napozás, játékok, közös éneklés a tűz mellett. Éjszaka nagy vihar és eső szórakoztatott, volt aki beázott, volt akinek a sátrát el akarta vinni a szél, de túléltük.
Ötödik nap:
Aki még bírta, nekivágott a legnehezebb túrának, a Rozsdahasadékhoz. Kilenc óra, ±1100m szintkülönbség, egy dinamit, sok liter víz és csoki után szerencsésen visszaértünk a táborba.
Hatodik nap:
Napozás, a tehén kikergetése a sátorból, csomagolás és indulás haza.
És amit a szülőknek köszönhetünk: bolognai, pizza, palacsinta, lecsó, virsli .... és mindez sátorhoz szállítva!
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron