Mivel foglalkozol?
Újságíró vagyok. Tanulmányok: 2006-2009 - filozófia szak, bölcsészettudományi kar, Partiumi Keresztény Egyetem; 1997-2001 – jogi kar, politológia szak, Nagyváradi Állami Egyetem (Universitatea Oradea); 1996-1997 – Lakitelek főiskola, politikai tudományok képzés, Magyarország; 1994-1995 – Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad. 1992-1993-ben magyar nyelv és irodalom, valamint alkotmánytan tantárgyakat oktattam 7-8. osztályosoknak, a nagyváradi Juhász Gyula általános iskolában. 1994-től közlök írásokat a sajtóban. Anyagaim a következő kiadványokban jelentek meg: Bihari Napló, Erdélyi Napló, Művelődés, Népszabadság, azonnali.hu.
Mit jelent számodra a váradiság?
Otthont.
Mit kaptál az iskolától?
Nagyon különleges és jó időszakban lehettem adys. Az első években ugyan még a kommunista diktatúra nyomta az országot, és ez a tanügyön, az iskolai életen is meglátszott, ám aztán – nekünk épp a gimnáziumi képzés félidejében – közbejöttek az 1989-es események, amelyek jelentős változást hoztak az iskolában is. Mégpedig minden szempontból. Úgy szervezetileg, strukturálisan (ekkor alakult meg az önálló, magyar Ady Endre középiskola), mint az oktatás minősége szempontjából (különféle, valóban keresett szakok indulhattak, diverzifikálódott a képzés), továbbá a pedagógusok elhivatottsága szempontjából (láthatóan lelkesen és felszabadultan, örömmel, új célok által vezérelve oktattak), nemkülönben a diákok szempontjából (ekkor igazán azt élhettük meg, hogy jó iskolába járni, valamint jó jó iskolába járni, magam is egyenesen büszke voltam arra, hogy adys vagyok, minden reggel örömmel jártam be, és végre azt tanulhattam hangsúlyosabban, ami valóban érdekelt, intelligens, eszes közegben). Ha tehát rövidebben foglalom össze, mit kaptam az iskolától: tudást, érdeklődést, motivációt, örömöt, élményeket. Képzést.
Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?
Néha oda jártunk lógni a számunkra érdektelen órákról, mivel épp az osztályunk mellett volt.
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron