Végzettségem szerint környezetmérnök vagyok. A Nagyváradi Egyetem környezetmérnöki karán végeztem. Doktori disszertációmat a Temesvári Politehnica egyetemen tartottam környezetvédelmi technológiák terén, úgy gondolom, ehhez az is kellett, hogy az Ady Endre líceumban fizika-kémia szakon végezzek.

Amikor a környezetmérnöki diplomát kezembe fogtam, azt tudtam, hogy mérnök vagyok, de azt nem, hogy mivel fogok foglalkozni tulajdonképpen. Elkerültem Debrecenbe, ahol egy helyi vállalathoz szegődtem el, amely véletlenül pont Romániában indított hulladékgazdálkodási tevékenységet, így nagyon gyorsan - egy fél év után - visszakerültem Nagyváradra, és azóta a Nagyváradon, illetve Bihar megyében keletkezett kommunális hulladékokat kezelem. Amióta az eszemet tudom, mindig zavart az a nemtörődömség, amellyel környezetünkkel bánunk. Az, ahogy eldobunk mindent az utcán. Amikor elkezdtem ezt a munkát, már tudtam, hogy ez az én hivatásom, és ezt az elmúlt húsz év után sem képzelem másképp. Ma egész Bihar megyében öt frakciós szelektív gyűjtés működik, a bio hulladéktól az üveg és papírig. Mindent külön gyűjtünk, és nagymértékben újrahasznosítunk, ebben egy kis szerepem nekem is van. Úgy gondolom, hogy tartozom a városomnak, a közösségnek, amely engem formált, és azzal, amit teszek, megpróbálom visszaadni. Úgy érzem, hogy hivatásom jól végzem és mégis arra eszméltem, hogy sokak elsőszámú ellenségévé lettem, mivel a szelektív gyűjtést sokan kényelmetlennek érzik, pedig ez egy szükséges rossz ahhoz, hogy utódainknak egy tisztább, jobb világot vagy legalább olyat hagyjunk, amilyet mi kaptunk. Ehhez viszont az is kell, hogy Európai Uniós vezetőink sokkal keményebben korlátozzák a,,multi'' gyártókat, hiszen a csomagoláson nagyon sok múlik, és a műanyag csomagolás olyan nagy mennyiségű, hogy az az öt frakciós szelektív gyűjtés sem elég ahhoz, hogy ezeket újra tudjuk hasznosítani. Emlékszem, gyerekkoromban egy egyszerű papírba volt csomagolva a halva, a rahát vagy bármilyen édesség. Amit vásaroltunk a hétköznapokban, az többnyire üveg vagy karton csomagolásban volt forgalmazva. Újrahasználható, mosható volt, és vissza tudtuk vinni a beszerzési helyre, betétdíj ellenében. Nem volt kényelmetlen, mert az volt a rend. Ma az is nagy erőfeszítésnek számít, hogy az öt méterre lévő szelektív kukába bedobják a hulladékokat.

A változás szellemében próbálom mindennapjaim élni és a Nagyváradi Közösségi Alapítványban veszek részt környezetvédelmi és sport tevékenységekben  önkéntes módon, és az eddigi munkásságomban szerzett tapasztalatot, környezettudatos világnézetemet a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem új, műszaki oktatásàn belül igyekszem átadni az érdekelt fiataloknak.

Nagyvárad - A Körösparton gesztenyével górálni a túlpartra, órákat bóklászni a száldobágyi erdőben, a váradi vársáncban lógni, a színházban tátott szájjal bámulni a gyönyörű mennyezetet és a kakasüllőről megnézni egy előadást, vagy akár a Rhédey atlétikapályán sportolni – nekem ezt jelenti Váradinak lenni.

Ady - Az iskolától megkaptam azt az alapot, amely lehetővé tette, hogy örök kíváncsiságomra ráépítsem azt a tudást, amely szakmai pályámon előre vitt. Az ismereteken kívül az iskolában megkaptam a közösség tudatának a fontosságát, az összetartozás érzését. Adys voltom büszkeséggel tölt el bármerre is járok a világ messzi országaiban is akár.

Könyvtár - Az iskolai könyvtár az internet nélküli kor egyik plusz információ forrásaként maradt meg emlékeimben, ahol egyben a kötelező olvasmányokat is megtaláltuk.