Csapatunk péntek reggel indult Nagyváradról, 24 adys diák (a 9.D, 10.D, 10.F, 11.A, 11.E, 11.F és 12.C osztályokból) 3 szülő kíséretében és Takács Péter tanár úr vezetésével. Utunk egyenesen a szlovák fővárosba vezetett. Idegenvezetőnk, Szűcs Noémi már az úton is rengeteg érdekességet mondott, viszont Pozsonyban egy helyi idegenvezető tartott nekünk panorámás, majd gyalogos vezetést. Meglátogattuk a pozsonyi várat, ahonnan gyönyörű kilátásunk volt a Dunára. Sétáltunk a város főutcáján, ahol megtekinthettük a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületét, melyben a 19. század első felében ülésezett a Magyar Országgyűlés. Utunkból nem maradhatott ki a Szent Márton dóm sem, ami szintén nagy jelentőséggel bír a magyarok számára, ugyanis 19 magyar királyt és királynét koronáztak meg itt. Mindezek után meglátogattuk a pozsonyi karácsonyi vásárt, ahol mindannyiunknak nagyon jól jött egy meleg étel és tea elfogyasztása.

Hamarosan indultunk is tovább, egyenesen Bécsbe, ahol rövid városnézés következett. Útba ejtettük a Hofburgot, az egykori császár palota épületegyüttesét. Majd lehetőségünk volt bemenni a Szent Ágoston- templomba, amelyben Mária Terézia és Sissi hercegnő is esküdött. Természetesen a bécsi vásározás sem maradhatott ki. Gyönyörű kivilágítások, változatos standok hada tárult elénk itt is.

Kirándulásunk második napján, reggeli után indultunk is, egyenesen a Liechtenstein kastélyba. Csodálatos havas ösvény vezetett a várhoz, ami még varázslatosabbá tette az épületet is. A várat már a 12. században kezdte el építeni a Liechtenstein dinasztia alapítója, viszont a mai kinézetét csak az 1800-as években kapta meg. Megtudtuk többek között, hogy a vár nevezetes lépcsője több hollywoody filmben is szerepelt. Ezek után indultunk is Mariazell zarándok falvába, ahova mesebeli úton át jutottunk el. A települést teljesen ellepte a hó, ami még gyönyörűbbé tette az amúgy is szép épületeket. A Mariazell bazilika kincstárát tekinthettük meg, ahol idegenvezetőnk részletesen bemutatta az ott elhelyezett tárgyakat. Nem is gondolnánk, hogy mennyi magyar kötődést fedezhettünk fel egyes tárgyakban. Valóban büszkék lehetünk a származásunkra, és arra, hogy mennyi nyomot hagytunk mi, magyarok, ilyen helyeken is. A bazilika hatalmas, gyönyörű mennyezete elkápráztatott mindenkit. Tárlatvezetésünk után mindenki egy-egy gyertya meggyújtásával tisztelgett és adott hálát a bazilika mellett. Természetesen betekintettünk a karácsonyi vásárba is, ami személyes véleményem szerint itt volt a leggyönyörűbb.

Vasárnap, utunk utolsó napján, a hotelből való kicsekkolás után még meglátogattunk pár bécsi nevezetességet. A Schönbrunn- palota belsejét ugyan most nem volt alkalmunk megnézni, viszont a hatalmas kertben tett sétánk így is lélegzetelállító volt. Még a téli időjárás ellenére is gyönyörű volt a kert növényzete, nagyon különlegesek volt például francia parterre de broderie stílusban, egyenesre metszett fasorok. Csapatunk felment a Glorietthez is, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a környékre. Legutolsó bécsi állomásunk pedig a Hundertwasser-ház volt, melyet az osztrák Friedensreich Hundertwasser tervezett a 20. század végén. Az expresszionista épület igazi látványosság, asszimetrája megmutatkozik minden szegletében, de természetesen pont ezért különleges.

Kirándulásunk legutolsó állomása pedig a kismartoni Eszterházy- kastély volt. Az ottani idegenvezetőnk részletesen bemutatta a neoklasszicista stílusú épület szobáit, festményeit. A legszebb mind közül a Haydn Terem volt, ahol maga Joseph Haydn többször is fellépett. A terem kiválló akusztikája tökéletes volt koncertezésre, a leggyönyörűbb mégis az olasz festők által készített mennyezet, amely egy egész mitológiai történetet mutat be. Lezárásként a kastély kápolnájában hallgathattunk meg egy Haydn- darabot, amelyet többször is eljátszottak az ottani orgonán.

Méltó lezárása volt ez a kirándulásunknak, ezek után már csak a hazaút állt előttünk.

A szervező tanárnak ennyi osztályból lévő gyermekekkel mindig kihívás elmenni, de ezúttal is igazi példás magaviseletű, érdeklődő csapattal kirándultunk, akikkel élmény volt együtt lenni, legyen szó városi sétákról, buszozásról, közös éneklésről. A közös élmények közös célokat is megfogalmaztak egyesekben: menjünk még együtt kirándulni! Valóban jó volt megtapasztalni, hogy egy jó csapattal a szép élmények még szebbekké válnak. Az úton hazafelé engem és a csoport felnőtt tagjait is meghatva, szép karácsonyi énekeket énekelt a csapat, örömmel, hálásan kántáltak. Köszönöm szépen! Köszönöm, hogy együtt voltunk, és másképpen is megismerhettük egymást:)

Szabó Panna 11.A, Takács Péter tanár

·