Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben a HOLOKAUSZT ÁLDOZATAINAK NEMZETKÖZI EMLÉKNAPJÁVÁ nyilvánította január 27-ét. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a II. világháború legnagyobb és leghírhedtebb megsemmisítő lágere. A tábor az európai zsidóság elpusztításának gócpontja volt, neve mára egyet jelent az emberiség történetének legsötétebb, legembertelenebb időszakával. 1945. január 27-én az I. Ukrán Front katonái léptek be elsőként a halálgyár kapuján. A látványt, ami akkor fogadta őket, valószínűleg nem tudták elfelejteni egész életükben. Mindenfelé halottakat és csontsoványra fogyott, élő emberi roncsokat hagytak hátra a menekülő nácik. 1942 és 1945 között több mint egymillió ember halt meg csupán ebben az egy táborban.

2006 óta a világon mindenütt megemlékeznek ezen a napon a népirtás közel hatmillió áldozatáról. Annak elősegítésére, hogy hasonló tömegpusztítás soha többé ne ismétlődhessék meg, az ENSZ Közgyűlése kötelességként határozta meg a tagországok számára olyan oktatási programok indítását is, amelyekből a felnövekvő generációk megismerhetik a holokauszt történetét, és okulhatnak belőle. Ugyanebben a határozatban a közgyűlés általánosságban is elítélte az erőszakot, a vallási vagy etnikai diszkriminációt.

A náci Németország 1942 januárjában tette hivatalos politikává a tizenegymilliós európai zsidóság megsemmisítését, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése tűzben elégő áldozat, héber megfelelője a soá) mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos ember is áldozatul esett. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik. A holokauszt idején meggyilkolt áldozatok közül hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, számuk 500–600 ezer közöttire tehető.

Ardelean Klementina

forrás: MTI