Iskola másként- hét volt az Ady-ban április 24-28. között, és sokan már előre féltünk, hogy vajon most mit fognak kitalálni, mit kell majd végigcsinálnunk. Aztán pénteken, az utolsó órán amely ezt a hetet megelőzte, fény derült a nagy titokra: az angoltanárnő kijelentette: “Gyerekek, én már rengeteget dolgoztam az idén, éppen ideje, hogy ti is csinaljatok valamit”, mondta ellenkezést nem tűrő hangon. “Úr Isten! Méghogy mi tanítsuk meg a többieknek a sok rémes igeidőt?! Mi keressünk feladatokat éjfélig?! Mi találjunk a könyv által tanított szókincshez teljesen ismeretlen szöveget?! Ez nem lehet igaz… Ez botrányos…” Már nyitottuk volna a szánkat, hogy szabadjára engedjük az ellenvetéseinket, amikor a tanárnő megszólalt: “Nyugi, nem angolt kell tanítanotok, csak angolul. De a téma lehet mindenkinek a saját kedvence…” “Á, így már másként hangzik”, gondultuk sokan.                                                                                         

Jó, hogy jött a hétvége, volt idő felkészülni a nagy mutatványra. Azt hittük, hogy könnyű dolgunk lesz, de, mint később kiderült, nem is olyan könnyű előkésziteni egy órát, és ami még ennél is nehezebb: figyelni mindenre: hogy mit mondjál, hogy érthetően mondd el, hogy lehetőleg mutasd is el, hogy figyelj a diákra, hogy vajon megértette-e a feladatát. Nem volt könnyű, de szívvel-lélekkel csináltuk, igy sok érdekes órát nézhetett végig az osztály. Petra törte meg a jeget vidám tánclépésekkel, melyeket tőlünk telhető kecsességgel ismételtünk utána a kis terem ellenére, majd megtanultuk pár vonallal lerajzolni Dia macskáját, Izától elleshettük, hogyan kell polaroid fényképeket készíteni, Stefi és Lilla ételek készítését magyarázták el, majd Gergő következett, akinek a kártyatrükkjeit mindnyájan szájtátva néztük. A mosolygós, ritkán beszélő Vivi elképesztő pontossággal fonta be Lilla és Petra haját, Angelika pedig szintén nagy kézügyességről győzött meg minket, amikor a horgolás művészetébe vezette be az osztályt.

Az Iskola másként- hét hamar elrepült. Így utólag sajnáljuk is, hogy nem volt hosszabb. Jó volt arra, hogy jobban megismerjük egymást, és hogy szárnyalhassunk álmaink tengere felett. Bár majdani munkahelyünk is ekkora élményt jelenthetne majd.                

 A 10. A osztály