Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon, neológ zsidó nagypolgári családban. A város első neológ főrabbija Éva dédapja, Rosenberg Sándor volt. Az anyai nagyapja nevét Rosenbergről Ráczra magyarosította, egyes források szerint erről kapta az általa vezetett Rácz gyógyszertár a nevét; más – pontosabbnak tűnő – kútfők szerint Rácz Rezső patikája a Magyar Korona Gyógyszertár nevet viselte. Lányuk, Rácz Ágnes gyógyszerészetet tanult Kolozsvárott, első házasságából – amelyet az építész Heyman Bélával kötött – származott a naplóíró Éva. Ez a kapcsolat azonban hamarosan válással végződött, s Ágnes a polgári radikális íróhoz, Zsolt Bélához ment feleségül, így neve Zsolt Ágnesre változott. A házaspár Budapestre költözött, de a kislány Nagyváradon maradt, ahol anyai nagyszüleivel élt. Az első bejegyzést 1944. február 13-án, 13 évesen írta a naplójában, annak hatására, hogy korábban a legjobb barátnőjét, Münzer Mártát és annak családját Kamjanec-Pogyilszkijbe internálták. A naplóban lejegyezte a korabeli történéseket, a német megszállást, a sárga csillagos sorstalanságot, a Dreher-sörgyárban zajlott vallatásokat. Őt is deportálták Auschwitzba, a naplóját keresztény szakácsnőjük, Szabó Mariska mentette meg, és Éva édesanyájának köszönhetően lett publikálva 1948-ban, Budapesten.
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron