Ha arra gondolunk, hogy tizenkettedikesek vagyunk, gondolunk valahogy a maturanduszra is, csak arra nem, hogy ez az év bizony egyszer el is telik. Pedig számíthat rá az ember, és valójában tudja is, hogy erre az eseményre hamarosan sor kerül. 

Így voltunk ezzel mi is, a 12. A osztály, fejben már mindent elterveztünk, amikor ráeszméltünk, hogy még van három és fél napunk színpadra vinni az ötleteket. A forgatókönyv mindig módosult, de ez így volt rendben, bár egyre kevesebb időnk volt, ötletünk annál több. A témához igazodva az őrültek háza is egyre nagyobb lett, kezdtük úgy érezni, hogy már színészkedni se kell sokat, menni fog ez magától, csak hozzuk a formánkat.

Köszönjuk szépen, hogy kedden új padokat kapott az osztály. Az egyéb programok végeztével ma nekiestünk a takaritásnak, hisz hétfőn már tanulnunk kell a tisztára sikált osztályban. Ma kicsereltük a szék-állományunkat is. Most már talán mindenki elfér kényelmesen, még angolórákon is. Nem mindenki jött el, az a mi osztályunkban képtelenség, de aki ott volt, az lelkesen dolgozott... a többiek helyett is... Köszönöm szépen nekik!  Pallai Marta

Az Oszi izgalma alaptalannak bizonyult. Kivettük a részünket az EU, pontosabban Ausztria bemutatásából. Voltak képeink, volt zászlónk, voltak infók érdekességekről is. Sőt, rövid időre ugyan, de volt "Egy kis éji zene" is, mielőtt a telefon lemerült volna. Néhányan végigszaladtunk még az iskolán, hogy láthassuk társaink bemutatóit és csodálatos diszítéseiket, de minket várt a fotós a várban a kinti fényképek elkészítése érdekében. Mint kiderült, nem is olyan könnyű egész nap arra koncentrálni, hogy minél előnyösebb legyen a pozíciónk, jó legyen a fény, és csak annyira mosolyogjunk, amennyire jól all. Igazán össze kellett szednünk magunkat, hogy néha-néha egy kis móka is beleférjen. Pallai Marta

Szerdán sok feladat várt ránk, többek kozott a fotózkodás is. Nem a ruha teszi az embert, mondja a közmondás, de azért nem árt rendesen felöltözni, ha az ember meg akarja örökíttetni bájos fiatalkorát a későbbi időszakokra. Egy biztos: ma kedvükre öltözhettek, szépülhettek a lányok, meg hát az ifjú urak is. Hogy kinek jutott ideje/ kedve/ energiája Ausztria bemutatásán gondolkodni, az majd kiderül holnap. Az Oszinak is jár egy kis izgalom, ha már a fotózkodás láza nem ragadta el a fiatalokkal együtt. Pallai Márta

A keddi napot rövid megbeszéléssel kezdtük: levontuk a következteteseket a hetfői egyetemlátogatásról.

Aztán Ilona néni vezérletével kicseréltük a padokat. Nagyon kellett sietni, mert előre le volt foglalva a

Why Not pizzázó, ahol folytattuk a hetfői nap feldolgozását. 

Lassan-lasan mindenkiben tudatosul, hogy döntenie kell a jövőjét illetően. 

Így aztán nem is igazán volt időnk fényképeket készíteni, még a selfie-k is elmaradtak. 

 

Kolozsvárra látogatott el az osztály nagy része. A Babeş-Bolyai Tudomanyegyetem Bölcsész Karán voltunk, pontosabban a magyar tanszéken. A dékánhelyettes mintaórát mutatott be arról,  hogyan viselkedtek a színházban a nézők a 18. es 19. századokban. Beszéltek a magyar, illetve az idegennyelv -tanítasról, a lehetséges szakokról, a néprajz szakról, valamint Mărcuțiu-Rácz Dóra, kedves volt tanítványa az iskolánknak beszélt a diákéletről, valamint a hangulatrol. Nagyon tanulsagos volt. Az egyetem megtekintese utan rövid szabadprogram volt a főteren és környékén.

2017 újabb határon túli kapcsolatot hozott iskolánk,  elsősorban a 11.A osztály életébe: a Debreceni Könnyűipari Gimnáziummal kerültünk kapcsolatba,  ahonnan a másfél év alatt több diákcsoport is ellátogatott hozzánk, legutóbb március 8-án, Bardóczi Anita Ágnes tanárnő irányításával.