Az idei maturandusz-évadot a 12.A nyitotta meg, akik filós beállítottságukhoz híven, a pszichológiát hívták segítségül az elmúlt évek felidézésére.

Az Iskola másként-hét utolsó napján ellátogatott hozzánk Botházi Nándor, aki 2005 óta dolgozik a közigazgatásban, a közszolgálatban, és jelenleg alprefektusi szerepet tölt be, ahol a törvényesség betartásáért felel.

 

A 12.A az Iskola másként-hét negyedik napján Borsi Balázst, a Maszol főszerkesztőjét ismerhette meg, akinek köszönhetően jobban beleláthattunk az újságírás rejtelmeibe.

A délelőtt folyamán ellátogatott hozzánk Miron-Vilidár Vivien is, aki fotózással és animációkészítéssel foglalkozik.

Az Iskola másként hét harmadik napját Ardelean Klementina történelemtanárnővel töltöttük, akivel először a csendőrségre látogattunk el. 

Október 25-én, szerdán délben megrendezésre került a „Gheroghe Șincai” Megyei Könyvtárban rendszeresen megszervezett olvasóklub magyar nyelvű találkozója. Erre az alkalomra az Ady Endre Elméleti Líceum XII.A osztályos diákjai, Egeresi Alexandra, Kozma Nikoletta és Szabó Panna készültek harmadikos gyerekek számára egy interaktív irodalmi foglalkozással Csepregi Imola-Eszter magyartanár vezetésével. 

 Az Iskola másként-hét keddi napjának első várva várt vendége  Kerekes Krisztina volt,  sikeres és ismert szemöldöktetováló, aki maximálisan hitt önmagában és véghez is vitte céljait.
Második vendégünk Domján Orsolya rendőrnyomozó volt, aki mindenki kérdését készségesen megválaszolta. 

 

Hétfőn, a karierr hetének kezdetén, Szabó József helyi tanácsos látogatott el hozzánk, a 12.A osztályba.  Megtudhattuk tőle, hogy milyenek a bukaresti mindennapok a fejlesztési minisztériumban, és azt is, hogy került ebbe a pozicóba. A legfontosabb, amit „elárult” nekünk, az volt, hogy mindig legyünk határozottak és ne hagyjuk, hogy más fél munkát végezzen, mikor mi ennél sokkal többre vagyunk képesek. Megtanultuk, hogy minden ajtón be kell lépni, ami kinyílik előttünk, még akkor is, ha az eredeti földrajztanári szakmádból valaki a politikai élet felé „tessékel”.

 

A Darvas-ház a Iosif Vulcan utca (egykori Rimanóczy) 11. szám alatt áll, és méltán tekinthető a legeredetibb szecessziós stílusú váradi magánháznak, egy európai színvonalú századfordulós épületnek. A sétán a 6.A, a 8.A és a 11.A osztályok diákjai vettek részt.

 

Ki volt Eva Heyman? 1931. február 13-án született, és a második világháború forgatagában nevelkedett gyerek volt, amikor bármi rossz lehet rosszabb. Félelemben élt, a szeretteiről szóló szörnyű hírek között. Gyerek volt, akit zsidóellenes intézkedéseknek vetettek alá, a sárga csillag megkülönböztető jelének viselésére kényszerítették, gettóba zárták, az auschwitzi táborba deportálták. Éva olyan erős volt, hogy még a "haláltáborban" is sikerült túlélnie 1944 októberéig.

Európa harmadik legnagyobb zsinagógája a Sebes-Körös partján található Cion Neológ Zsinagóga, a nürnbergi zsinagóga leegyszerűsített mása. Ide látogattunk el a 11.A, 12.F, 12.D és 12.E osztályokkal, Ardelean Klementina történelemtanár kíséretében.

A zsinagógában Csíki János fotóművész „In memoriam Holocaust” című fotókiállítását is megtekintettük. 

Nagyváradon a 20. század elején 33 ezres zsidó közösség élt, a városban 29 zsinagóga és imaház működött. A holokauszt után 2700 zsidó tért vissza a városba, ahol hat zsinagóga maradt. A Teleki utcai ortodox zsinagóga Löbl Ferenc tervei alapján épült, ez volt az utolsó Nagyváradon épített zsinagóga.

Az 1926-ban épült Aachvas Rein ortodox zsinagógában berendezett és 2018. december 5-én átadott múzeum a váradi zsidóság gazdag múltjának méltó felelevenítése: ma a Zsidó Történeti Múzeum.

 

December 8-án a XI.A osztály különleges, rendhagyó törióra keretén belül emlékezett meg a második világháborúban elhurcolt nagyváradi zsidókról.

1944 májusában a nagyváradi gettó területén két kényszerlakhelyet állítottak fel. Az elsőt a Körös bal partján, a nagy ortodox zsinagóga és a Nagypiac környékén hozták létre, és harminchat utcát foglalt magába. A legsűrűbben lakott városrészben mintegy 27 ezer polgárt helyeztek el. A második kényszerlakhelyet 8 ezer Bihar megyei szegregáltnak szánták.

Ardelean Klementina történelemtanárnő vezetésével az osztály meglátogatta az egykori gettó területén található Viznitz zsinagógát, illetve a Szesz- és Élesztőgyárat.

Rendhagyó világirodalom-óra keretében emlékezett meg a 11.A osztály a magyar nyelv napjáról. A diákok szöveggyűjteményt lapozgattak,  verseket olvastak fel egymásnak, előadták kedvenc  költeményüket, sőt saját alkotást is bemutattak. Elhangzottak többek között Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Faludy György, Kányádi Sándor művei. A magyar vers, a magyar költői nyelv varázsa bűvölhette el ezen az órán az arra fogékony diákokat. 

A három pillangó meséjével ismerkedtek játékosan, interaktívan a Szacsvay Imre Általános Iskola második osztályos diákjai. A móka az Ady-líceum 10.A osztályos tanulói, Dovin Renáta, Szabó Panna, Kozma Nikoletta és Budár Jázmin, valamint Görög Orsolya és Nagy Bianka egyetemista fiatalok lelkes irányításával zajlott. A 60 perces interaktív foglalkozást Csepregi Imola-Eszter magyartanár irányításával szervezték.

Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.

A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban, vagy külföldre emigrálva próbálták békében élni tovább életüket.

Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon, neológ zsidó nagypolgári családban. A város első neológ főrabbija Éva dédapja, Rosenberg Sándor volt. Az anyai nagyapja nevét Rosenbergről Ráczra magyarosította, egyes források szerint erről kapta az általa vezetett Rácz gyógyszertár a nevét; más – pontosabbnak tűnő – kútfők szerint Rácz Rezső patikája a Magyar Korona Gyógyszertár nevet viselte. Lányuk, Rácz Ágnes gyógyszerészetet tanult Kolozsvárott, első házasságából – amelyet az építész Heyman Bélával kötött – származott a naplóíró Éva. Ez a kapcsolat azonban hamarosan válással végződött, s Ágnes a polgári radikális íróhoz, Zsolt Bélához ment feleségül, így neve Zsolt Ágnesre változott. A házaspár Budapestre költözött, de a kislány Nagyváradon maradt, ahol anyai nagyszüleivel élt. Az első bejegyzést 1944. február 13-án, 13 évesen írta a naplójában, annak hatására, hogy korábban a legjobb barátnőjét, Münzer Mártát és annak családját Kamjanec-Pogyilszkijbe internálták. A naplóban lejegyezte a korabeli történéseket, a német megszállást, a sárga csillagos sorstalanságot, a Dreher-sörgyárban zajlott vallatásokat. Őt is deportálták Auschwitzba, a naplóját keresztény szakácsnőjük, Szabó Mariska mentette meg, és Éva édesanyájának köszönhetően lett publikálva 1948-ban, Budapesten.

Rendhagyó történelem órán vet részt  a 10 A osztály az Aurel Lazăr Emlékmúzeumnak Ardelean Klementina történelem szakos tanár kíséretében.  Érdekes kiállítást tekintetettek meg a diákok a korabeli bútorokból, műtárgyakból, családi képekből és könyvekből A gyűjtemény nagyobbik részét Aurel Lazăr menye, Valentina Lazăr adományozta a múzeumnak.