A magyar Himnusz felcsendülése után Vad Márta, az iskola igazgatója szólt először az egybegyűltekhez, a diákoknak hangsúlyozva azt, hogy „az Ady nemcsak a tanulást, az órákra való készülést jelenti. Az Ady egy nagy család, ahol nemcsak munka és tanulás, hanem sok szeretet és odafigyelés vár rátok. (…) Szeretnénk, ha megéreznétek, hogy a tanítás és a tanulás szigora mellett szeretet és tisztelet vár benneteket. Ahol a határok értetek vannak, hogy egészségesen, józan fővel, de érző lélekkel cseperedhessetek napról napra, ahol a határ nemcsak korlátoz, hanem elsősorban véd és a hovatartozást jelenti. Ahol biztonság van, ott teremthető igazán érték.” Az igazgató a szülők támogatását is kérte abban, „hogy egyenes gerincű, tiszta lelkű, jól nevelt, életrevaló gyermekeket engedhessünk tovább ballagáskor az iskolából.” Megemlítette, hogy a járványhelyzettől függetlenül ünnepre készülnek, ugyanis „méltóképpen szeretnénk megünnepelni iskolánk fennállásának 250. évfordulóját”. Végezetül megemlítette, hogy várják a teljes körű épületfelújítást. A tanévnyitó után Vad Mártától megtudtuk, hogy már megvan a kormányhatározat az iskolafelújításra, most készítik elő a dokumentációt a közbeszerzési eljárás megindítására, és ha minden jól megy, akkor jövő tavasszal vagy nyáron megkezdődhet a kivitelezés.

A Bihar Megyei Tanfelügyelőség üzenetét Hanesz Annamária tanárnő olvasta fel. Ennek legfontosabb mondanivalója a következő volt: „azt hisszük, nehéz időszak végéhez közeledünk, ami arra késztetett minket, hogy gyökereiben átformáljuk az oktatásról alkotott elképzeléseinket. Az a természetes, hogy a tanórák a gyermekek fizikai jelenlétével valósuljanak meg; mindannyiunknak tenni kell azért, hogy ez így lehessen.”

Szárnyalás és bizakodás

Biró Rozália parlamenti képviselő beszédében kiemelte, hogy az Ady líceum közössége egy nagy család, majd köszönetet mondott az iskola vezetőségének és tanári karának azért, „hogy fáradtságot nem kímélve, hihetetlen lelkiismeretességgel megvalósították azt, hogy diákjaink tovább haladjanak a tanulás és a fejlődés útján.” Köszönetet mondott a szülőknek is, a diákoknak pedig azt kívánta, hogy „függetlenül a korlátoktól, merjetek szárnyalni. (…) A ti szárnyalásotok ad nekünk, felnőtteknek erőt ahhoz, hogy dolgozzunk a közösségünkért.” Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az 52. zsoltár 10. és 11. versét olvasta fel: „de én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében”. A püspök azt hirdette, hogy szükség van önmagunk bátorítására, hogy „bármi is történjen, bátran mehessünk előre, mindig tudva azt, hogy a Jóisten mellettünk volt és lesz.”. Ahhoz, hogy ez a bátorító, lendületes lelkület kitartson, két dologra van szükség: egyrészt arra, hogy az ember ne csak az ünnepek alatt, hanem mindenkor bízzon az Úrban, másrészt pedig arra, hogy szintén ne csak ünnepi alkalmakkor, hanem mindenkor hálát adjunk az Istennek, fogalmazta meg Csűry István. Szabó Ervin atya, a római katolikus Barátok templomának plébánosa tolmácsolta Böcskei László megyés püspök üzenetét, aki azt ígérte, hogy minden diákért imádkozik az aznap délelőtti szentmise keretében. Majd az atya Márton Áront, Erdély nagy püspökét idézte, aki akkor, amikor a börtönből kiszabadult és szobafogságra ítélték, azt a gondolatot fogalmazta meg, hogy „erőnk a lelkesedés, mert az mindenható”. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva Szabó Ervin atya elmondta: „A lelkes ember tud lelkesedni, minden nap újra tudja kezdeni az életét. Az az ember, aki tud lelkesedni, az nem fog panaszkodni. A lelkes ember mindig tud újra kezdeni és a mellette lévő testvérét is tudja bátorítani”.

Az ünnepség további részében a nagyobb diákok köszöntötték az iskola új tanulóit, ezt követően a hagyományokhoz híven kiosztották az iskola nyakkendőit az ötödikes és a kilencedikes diákok számára, majd rövid műsor következett, és a román Himnusz elhangzásával ért véget az ünnepi tanévnyitó.

Pap István

https://www.erdon.ro/kozelet/helyi-kozelet/ertek-ott-teremtodik-ahol-biztonsag-van-3895085/