Mindörökké adysok - Nyíri Emese

2022. január 27.

  1. Mi foglalkoztat mostanában?

“Mi lesz, ha megtanulunk viselkedni, és már önmagunknak is csak udvariasan fogunk hazudni? Olyan simák és unalmasak leszünk, hogy a halálunkat se fogja észrevenni senki.ˮ (Félrehallgatások – regényrészlet)

 “Fű alatt és Ég felett dübörögnek szerverek. Dolgozik egy hacker, aki hol szeret, hol megver. Fű alatt és Ég felett, chatkapcsolat nélküli ismerősöm követ, a jóban, mikor már gyenge vagyok ahhoz, hogy rossz legyek – az Ég alatt és a Fű felett. Fű alatt és Ég felett dübörögnek szerverek. Fű alatt, a sár után, Ég felett, ahol tapétaként elszakítom a kék eget – fémes, olajos örökmozgó gépek, időkapszulába mentik minden tettemet. Mert az én igazságom is igazság. De miért csak a Fű alatt, és miért csak az Ég felett?” (B.F.I. – regényrészlet)

Nem nehéz kitalálni, mi foglakoztat: egy író mindig arról ír, ami a lelkében és a fejében kavarog. 

 

2. Mit jelent a váradiság?

Számomra a váradiság azt jelenti, amit Nagyvárad sajátos viszonyai között felnövő emberként kaptam útravalónak. Mert minden városnak vannak sajátságai, de ezeket csak akkor érzékeljük, mikor elkerülünk otthonról. Mikor rácsodálkozunk az új környezetünkre, és önkéntelenül összehasonlítjuk azzal, amiből jöttünk – ez már ugye egy filozófiai aktus. És amikor észre kell vennünk, hogy az otthoni környezetből hozott cselekvésmodellek nem mindig működnek – ez már egyenesen adaptáció.

A váradiság tehát azt jelenti, hogy Magyarország és Erdély között lenni, és ezáltal mindkettőre rálátni. Sting csak New Yorkban érzi magát idegennek, “I'm an alien I'm a legal alien” – nekünk ez Budapesten és Kalotaszegen is megadatik. Nem mintha olyan jó lenne bárhol is idegennek lenni, de így jobban összeáll a kép, amikor meg akarunk érteni valamit kis- és nagyvilágunkból. Előítéletekkel és bölcsességekkel mindkét helyen találkozhatunk, meg kell tanuljuk, hogy mi hol működik, és közben biztosabban járhatjuk a saját utunkat.

Váradiságomtól az emberléptékűséget is kaptam, mert ugye egy 200 ezer lélekszámú város nem egy metropolisz. Ám arra tökéletesen megfelelt, hogy alternatívákat kínáljon, hogy elbújjak benne, hogy keressek, hogy válogathassak iskola, kultúrgrund és házibulik között.

 

3. Mit kaptál az iskolától?

Az iskolámtól lehetőséget kaptam, ami a legnagyobb és legfontosabb dolog a világon: mert a lehetőségben a dolgok fele rajtad áll, a dolgok fele a tied, azaz te vagy, vagyis te lehetsz, és az élet ezt nem adja meg minden percben az embernek. Az iskolámtól két csodálatos embert kaptam, őrangyalokat az osztályfőnöknőm, András Emese és a némettanárnőm, Makai Judit személyében. Akik öntörvényűségem és sete-sutaságom ellenére sem haragudtak meg rám, és a látszat mögé nézve, az embert látták meg bennem.

Igen, sokat kaptam az iskolámtól. Ezt persze mindig csak tíz-húsz év múlva méri fel az ember, amikor már beteljesült sok minden a sorsából, amikor az iskolától kapott útravalót és fegyvereket már használnia is kellett. Addig mindez csak maszlag, szöveg, szépen szólva "elmélet", de attól még nagyon igaz.

 

4. Könyvtár

Egy suli könyvtár nélkül, olyan, mint egy zenekar hangszerek nélkül. És bónusznak ott a könyvtáros, aki lehet, hogy jobban érti, mint te, hogy milyen házi dolgozatot kér tőled a tanárod. A könyvtár ingyentanár és élménybarlang.

 

5. Bármi

Kérlek, te, aki most ezt olvasod. Vegyél elő egy fehér lapot, golyóstollat, zárkózz be negyedórára a fürdőbe, vagy akárhová és kezdd el írni, azt, ami a fejedben van, ami foglalkoztat. Mert kell, hogy néha találkozzunk önmagunkkal. Mert kell tudjuk, mi visz minket a rosszba, mi térít a jó útra, és kit viszünk egyáltalán valahány évtized múlva Isten ítélőszéke elé.

https://nemmondhatomelblog.wordpress.com

 

 




Órarend 


Egy polc, egy könyv

A könyvtáros ajánlata

"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron



 



 

© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad