1. Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában?

Kalandos út vezetett az iskola kapuin kilépve – oda, ahol most vagyok. Jelenleg Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Hungarológia doktori iskolájának ösztöndíjas doktorandájaként vizuális antropológiával foglalkozom. A kutatási témám a testhez való normatív viszony a japán és magyar kultúrában. Disszertációm témáját nagyban meghatározták eddigi tanulmányaim és a fotó projektjeim. 2016-tól foglalkozom társadalmi tabukkal, ami egy Erasmus ösztöndíjnak köszönhető: lehetőségem volt, az első mesterképzésem idején, a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi egyetemen Rajkó Andrea tabukutató előadásait hallgatni. Mesteri szakdolgozatom témájának a halál tabuját választottam, miközben egy budapesti hospice házban önkéntesként dolgoztam és fókusz csoportos beszélgetéseket moderáltam a témával kapcsolatban. A későbbiekben kifejezetten a nőket érintő tabukat igyekeztem felgöngyölíteni a fotográfiai projektjeimben: mint például az abortusz vagy a negatív szülésélmények. 2019-ben a második mesterképzésem alatt, amit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán végeztem – egy ösztöndíjnak köszönhetően hat hónapot szakmai gyakorlatoztam Japán régi fővárosában, Kiotóban. Ez számomra egy nagyon meghatározó periódus volt, mert a Japánban tapasztaltak kitágították az alkotói horizontomat és a fotográfiához fűződő kapcsolatom is teljesen átértelmeződött. Tagadhatatlanul beleszerettem, abba – ami egy kelet európai ember számára – láthatóvá és tapasztalhatóvá vált a japán kultúrából ottlétem alatt.

Ez alatt a 10 év alatt:

Kolozsváron – a To bee or not to bee bábelőadásnak terveztem plakátot, külső munkatársa voltam a Transindexnek, egy filmfesztivál keretén belül  – interjút készítettem Jankovics Marcellel, fotó negatívokat archíváltam a Minerva fotó-archívumnak, jelenleg a Reactor nevű alternatív román színháznál vannak projekt alapú megbízásaim.

Budapesten   –  oktatási referensként dolgoztam, borítótervet készítettem a Színház folyóiratnak, a Verzió filmfesztiválon és a Hungarian showcase színház fesztiválon dolgoztam, gyerekeknek tartottam fotóműhelyeket, fotótörténetet és képelemzést tanítottam fotógráfiát tanulóknak.

Kiotóban  - a Kyotographie nevű fotófesztiválon önkénteskedtem, és együtt dolgoztam egy bábával, aki mellett egy szülést is lencsevégre kaptam.

2. Mit jelent számodra a váradiság? 

A gyökereket jelenti, azt, ahonnan indultam. A helyet, ahova mindig jó újra hazalátogatni. Büszke vagyok arra, hogy a” Pece parti Párizsban” születtem és nevelkedtem.

3. Mit kaptál az iskolától?

Rengeteget kaptam nyolc év alatt az Ady Endre Líceumtól.

Először is nagyon hálás vagyok a tanároknak, akik terelgettek, támogattak és utat mutattak.

Az iskola számtalan tevékenységre adott lehetőséget, amit meg is ragadtam: Zabhegyeztem, szavalóversenyeken és kreatív irodalmi versenyeken vettem részt, Buna Bogi táncsulijába jártam, őszi, téli, tavaszi bálon vettem részt, kosaraztam és az Oberon csőszínház tagja is voltam, ami bár nem a sulihoz tartozott, de a suli osztálytermeiben próbáltunk – így nekem ez is a sulihoz kötődik. Ezen kívül emlékszem kirándulásokra, táborokra Aranyoson, ahol télen pedig nagyokat síeltünk. Részt vettem egy Holland cserediák programon is, valamint egy  spanyolországi kiránduláson.

 4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtárhoz?

Nagyon kedves emlékeket kötök a könyvtárhoz. Iskolánk könyvtárosa, Cseresznye nagyon sok jó könyvet ajánlott, amiért hálás vagyok neki és a beszélgetésekért is. Amire még nagyon jó visszaemlékezni - az a könyvtár illata. Emlékszem, amikor egyszer egy lyukas órán ültünk a padtársnőmmel, (aki egyben azóta is a legjobb barátnőm) Schnébli Gerdával a könyvtárban és meg is beszéltük, hogy milyen jó lenne, ha a saját otthoni szobánkban is ilyen jó könyvtár illat lehetne. Szerettem üldögélni, beszélgetni, olvasni és tanulni a könyvek között, mivel általában nyugodt és bensőséges hangulat töltötte be a teret. Van még egy emlékem,  a magyar szakmai alkalmassági vizsga (atestat) a könyvtárban zajlott. Egy előadást kellett bemutatnunk a dolgozatunkról, amit bárki meghallgathatott. Nagyon izgultam, de pozitív visszajelzést kaptam és jelest, aminek nagyon örültem és azt hiszem ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy mai napig nagyon szeretek előadni.

• Rengeteget kaptam nyolc év alatt az Ady Endre Líceumtól.

  Először is nagyon hálás vagyok a tanároknak, akik terelgettek, támogattak és utat mutattak.

  Az iskola számtalan tevékenységre adott lehetőséget, amit meg is ragadtam: zabhegyeztem, szavalóversenyeken és kreatív irodalmi versenyeken vettem részt, Buna Bogi táncsulijába jártam, őszi, téli, tavaszi bálon vettem részt, kosaraztam és az Oberon csőszínház tagja is voltam, ami bár nem a sulihoz tartozott, de a suli osztálytermeiben próbáltunk – így nekem ez is a sulihoz kötődik. Ezen kívül emlékszem kirándulásokra, táborokra Aranyoson, ahol télen  nagyokat síeltünk. Részt vettem egy holland cserediák programon is, valamint egy külföldi utazáson, Spanyolországba.

   4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtárhoz?

  Nagyon kedves emlékeket kötök a könyvtárhoz. Iskolánk könyvtárosa, Cseresznye nagyon sok jó könyvet ajánlott, amiért hálás vagyok neki és a beszélgetésekért is. Amire még nagyon jó visszaemlékezni az a könyvtár illata. Emlékszem, amikor egyszer egy lyukas órán ültünk a padtársnőmmel, (aki egyben azóta is a legjobb barátnőm) Schnébli Gerdával a könyvtárban és meg is beszéltük, hogy milyen jó lenne, ha a saját otthoni szobánkban is ilyen jó könyvtár illat lehetne. Szerettem üldögélni, beszélgetni, olvasni és tanulni a könyvek között, mivel általában nyugodt és bensőséges hangulat töltötte be a teret. Van még egy emlékem,  a magyar szakmai alkalmassági vizsga (atestat) a könyvtárban zajlott. Egy előadást kellett bemutatnunk a dolgozatunkról, amit bárki meghallgathatott. Nagyon izgultam, de pozitív visszajelzést kaptam és jelest, aminek nagyon örültem és azt hiszem ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy mai napig nagyon szeretek előadni.