1. Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában - de ezt nagyon részletesen - nincs betűkorlát

Vagy mit tanultam az elmúlt majd 20 év alatt? Színes és kalandos évek vannak mögöttem. Hálás vagyok minden megtapasztalásért. A világ különböző pontjain kerestem, nem, nem a boldogságot vagy a boldogulást, hanem azt a számomra beteljesítő érzést, hogy igen, erre is képes vagyok és meg tudtam csinálni. Azt, hogy lenyűgözhessem az embereket és magamat. Hajtott az adrenalin és egyre magasabbra raktam a mércét. Líceum után Kolozsváron végeztem közgazdaságtant, az utolsó évben pedig Canterbury-ben (UK) tanultam. Az örök kedvencek az esettanulmány versenyek voltak. Nyári szünetekben pedig Bostonban (USA) dolgoztam egy irodában. Ezt követően Bukarestben az Accenture-nél tanultam meg igazán dolgozni. Néhány évvel később pedig a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) révén a Business Days országos gazdasági rendezvény szervezésébe kapcsolódtam be. Két-három havonta több ezer ember koordinálása volt a feladatunk, mindig más-más helyszínen, az ország különböző részein. Lelkiismeretesen, a magam maximalizmusával igyekeztem eleget tenni a feladataimnak.

Visszatekintve, két-három évente teljesen új irányt vett az életem. Új szakmát tanultam, új városba vagy földrészre költöztem. Kerestem a helyem a világban, kerestem a megnyugvást és a megérkezést. Majd az élet ismét az Amerikai Egyesült Államokba hívott. Ekkor már a Sarasota-i (Florida) magyar közösség vendégszeretetét élvezhettem. Néptáncoltunk, verset tanultunk, rengeteget énekeltünk, értékmegőrző kiállításokat állítottunk össze, rendszeresen ünnepségeket és összejöveteleket tartottunk. Csodálatos csupaszív emberekkel ismerkedhettem meg.  

Hazaérkezésem után egy hosszabb budapesti időszak következett, ahol többek között felnőttoktatásban tevékenykedtem, Excelt tanítottam és Excel képzéseket szerveztem. Egy váratlan és nagyon szomorú családi tragédia után utam fokozatosan haza vezetett, Nagyváradra, a családomhoz. Újabb, talán az eddigi legnehezebb időszak volt, amelyben ismét a helyemet kerestem. Kezdett körvonalazódni, hogy, amit eddig kint, a nagy világban kerestem, az mindvégig itt volt, helyben. A föld, amelyet több, mint száz éve a családom őriz és művel, a szebbnél-szebb virágok és a természet kezdte gyógyítani és gyógyítja most is mély sebeimet. Fokozatosan visszakerültem a nagyváradi körforgásba, a család körforgásába és a kertünk művelésébe.

Mi foglalkoztat mostanában? A kertfejlesztés és a virágkötészet. Gyönyörködöm a természet ajándékaiban és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy visszaadhassak ebből valamennyit a földanyának és az embereknek. Gépek és vegyszerek használata helyett egy bőségesen termő önműködő kert megteremtésére törekszem, melynek illatos, színes termései örömet szereznek másoknak. A könyvelés, a folyamatfejlesztés, a rendezvényszervezés, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíja, a felnőttoktatás és megannyi más terület után virágkötészetet és kertművelést tanulok. És mindezt itthon, Nagyváradon a családommal. Fontos, hogy elmenjünk, világot lássunk, nyelvet és mesterséget tanuljunk, de a legfontosabb, hogy utána hazataláljunk. Nem könnyebb, mint máshol, a mindennapos csatákat sem egyszerübb megvívni, de beteljesítő.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

Sokáig “csak” egy város volt számomra, ahol felnőttem, ahol biztonságosan közlekedhettem kerékpárommal, mindenhol ismerősökkel találkoztam és napirenden voltam az eseményekkel. Utazásaim alatt viszont egyre fontosabb szerepet kapott a hely, ahonnan elindultam. Az emlékekhez, az itt történtekhez és tanultakhoz egyre gyakrabban visszanyúltam. Lélekben még mindig ebben a “régi Váradban” élek.

3. Mit kaptál az iskolától?

Megértést, bizalmat, ösztönzést és nagyon jó alapokat. Nem voltam könyv szerinti jó tanuló. Sőt. Nehezen tanultam. Mindig jobban érdekelt, hogy lehet valami újat megvalósítani, új emberekkel megismerkedni, hol lehet néptáncolni és társasági táncot tanulni, mit játszanak a színházban, hogyan lehet bekerülni a színjátszó csoportba, mikor lesz a következő vitakör, mi történik a diáktanácsban és még sorolhatnám... És ennek mind teret adott az iskola. Mintha két iskolába jártam volna: egy délelőttibe és egy délutániba. A tanárok jól viselték szerteágazó érdeklődésemet, megértőek és támogatóak voltak. Hálás vagyok, hogy matematika-informatika osztályba jártam. Úgy értékelem, hogy a legjobb választás volt. Az egyetemen és a munkahelyeimen is rengeteget segített, hogy boldogultam a számítógépen, a vitakörnek köszönhetően érvelni tudtam, rendszerben tudtam látni a folyamatokat, dokumentumokat szerkesztettem, Excelben tudtam dolgozni, sőt már láttam integrálást is és jól beszéltem angolul…

Mindemellett nagyon sok nagyszerű embert ismertem meg. Mély barátságaim is ebből az időszakból valók. Hálás vagyok értük. Sokukkal még most is tartom a kapcsolatot, több ízben, a világ különböző pontjain is találkoztunk, jó szívvel gondolok rájuk.   

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Cseresznye a könyvtárosok gyöngye! Mindig lenyűgözött, ahogy mesélt a könyvekről, egy-egy történetről, ahogy elfogadta olvasási szokásainkat és mindig bátorított minket az olvasásra. Nagyon szerettem bejárni a könyvtárba. Vonzott az ottani világ, az ottani hangulat. Bár akkoriban nem jeleskedtem a kiolvasott könyvek számával, mindenbe belekóstoltam.

Egyúttal szeretném kiemelni a vitakuckó könyvtárát is, mely szintén nagyon meghatározó volt számomra. Az ott található könyvek és természetesen a vitakör közössége, egészen más megvilágításba helyezett sok mindent számomra. Különleges, olykor furcsa könyvekre bukkantam, de mégis nagyon vonzottak.