Végzettségeim alapján agrármérnök és közgazdász vagyok, de sportklubot vezetek és közszereplő vagyok szülővárosomban, Nagyváradon. Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy gyermekkorunk és családunk mennyire meghatározza későbbi életünket. Úgy érzem és azt tapasztalom, hogy ez az én esetemben így is van. Általános iskolás voltam, amikor elkezdtem versenyszerűen asztaliteniszezni, az Adyban is úgy kezdtem el a kilencedik osztályt, hogy a tanulás mellett nap mint nap edzésekre jártam, a hétvégeket pedig általában versenyeken töltöttem. A tizenkettedik osztályt úgy végeztem el, hogy közben minden hétvégén Mezőtúrra jártam át, mert oda igazoltak le. Amire azóta is emlékszem és soha nem felejtettem el, az az érzés volt, hogy a tanáraim támogattak abban, hogy a tanulás mellett a versenysportra is tudjak odafigyelni, eredményes lenni. Ezért mindig is hálás leszek nekik és az iskolának!
A főiskola elvégzése után haza jöttem, természetesen Nagyváradon szerettem volna érvényesülni. Az asztaliteniszt már nem folytattam, más úton folytatódott az életem. Édesanyámtól a közszereplői oldalt tanultam el. Azt láttam, abban éltünk a húgommal, Rékával, hogy hogyan kell az emberek felé fordulni, hogyan kell őket meghallgatni, türelmesnek lenni, problémájukra megoldást találni. Szinte magától értetődő volt, hogy elkezdtem az RMDSZ-ben tevékenykedni, ott számos eseményt szervezni, a közéletben egyre gyakrabban és aktívabban kezdtem el szerepet vállalni. Közben férjhez mentem, Marci (Kardos M. Róbert) a férjem a Szigligeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, aki szintén adys volt és nagyváradi. Esküvőnk után egymás támaszaiként, támogatóiként együtt építettük fel nagyváradi karrierünket, ki-ki a maga helyén.
Először a Dél-Rogériuszi RMDSZ elnökének választottak meg, ezt az elnökséget 2012 óta töltöm be, 2016-ban a nagyváradi RMDSZ szervezet megalakulásakor a kommunikációért és a rendezvényekért felelős ügyvezető alelnöki tisztségre jelöltek, amely alelnökséget azóta is betöltök. 2017 óta a nagyváradi helyi tanács RMDSZ-es önkormányzati képviselője vagyok. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szerettem volna önkormányzati képviselő lenni, szeretem mind a mai napig azt, amit csinálok, nagyváradiként a nagyváradiakért. 2019 volt az az év, amikor ökormányzati képviselőként a szeretett iskolám tanévzáróján beszédet is mondtam Vad Márta igazgató asszony felkérésére. Szavakban sem lehetne leírni azt az érzést, amit akkor éreztem. A meghívottak között ülve a főasztalnál elöntöttek az emlékek, ott állt előttem szeretett osztályfőnököm, András Emese az osztályával, éppen úgy, mint mi annak idején...
2016-ban egy lelkes kis csapattal létrehoztuk az Ovisuli Egyesületet, amelynek elnöke vagyok. Egyesületünk nagyváradi családoknak, gyerekeknek szervez különböző rendezvényeket, programokat pedagógusaink segítségével. Bátran állítom, hogy jelenleg nincs Bihar megyében még egy olyan egyesület, amelynek 20-24 rendezvényes éves programja van. Büszkék vagyunk erre, mert időt, energiát és pénzt nem kímélve folytatjuk a munkát évről évre együtt, csapatban.
2020 óta a Bihar megyei RMDSZ Nőszervezet ügyvezető elnöke vagyok, ez az elnökség már nemcsak Nagyváradra vonatkozik, hanem egész Bihar megyére. Fontos számomra ez a lehetőség is, hiszen véleményem szerint segíteni kell a nőket, hogy ne csak pár nőtársamnak legyen lehetősége a bizonyításra, hanem minél többnek, mert nagyon sokan megérdemlik!
2021 májusában visszakanyarodtam a sporthoz, ezúttal annak a Crișul Sportklubnak lettem az igazgatója, amelynek a színeiben annak idején versenyeztem asztaliteniszezőként. Ez egy újabb kihívásokkal teli lehetőség, viszont szeretem a kihívásokat, ezt az újabb munkakört. Nagyon jó érzés volt és jelenlegi sportolókkal, edzőkkel találkozni, a gyerekeket látni sportkarrierjük elején, a szülőket látni a gyermekük versenyein. A Nagyváradi Crișul Sportklub a Sportminisztérium alárendelt közintézménye, 1958-ban alakult és a „legidősebb”, de a mai napig is működő sportklubja Nagyváradnak. Mondanom sem kell, hogy nagyváradiként, volt sportolóként, nőként, kisebbségiként megtisztelő számomra ezt a sportklubot vezetni, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is ez a lehetőség. De milyen is az élet? Annak idején sportolóként képviseltem a Crișul sportklubot és Nagyváradot az országos versenyeken, most pedig annak vezetőjeként is bizonyíthatok!
Családom református vallású, templomba járók vagyunk, gyakoroljuk hitünket. 2021-ben a Biharspüspöki Református Egyházközség presbiterének jelölt és választott a gyülekezet. Emlékszem, hogy gyerekként milyen nagy szó volt számunkra, hogy édesanyám presbiter lett, és most én is ezen az úton járok Isten segedelmével.
A tavalyi évben újra „visszatértem” az iskolába, ezúttal mint vezetőtanácsi tag. Mondanom sem kell, hogy mind a mai napig, minden alkalommal nagyot dobban a szívem, amikor az iskola vezetőtanácsának tagjaként nyomon követhetem a szeretett iskolámban végbemenő eseményeket, változásokat.
És aki életünkben a legfontosabb: hétéves kisfiunk, Miklóska, aki természetesen életünk értelme. Szeretjük, büszkék vagyunk rá. A kis „tépőzáram” mindenhova elkisér. Ha rendezvény van, oda jön, ha sportverseny van, velem együtt szurkol, ha apának előadása van, ott ül velem a páholyban, tapsol neki, és vasárnaponként is együtt kulcsoljuk imára a kezünket. Ő most a Szacsvay Imre Általános Iskola előkészítő osztályos tanulója, de bízunk benne, hogy ha nagyobb lesz, ő is abban az iskolában folytatja majd tanulmányait, ahonnan én is, és az édesapja is kilépve elkezdtük a nagybetűs Életet!
Mindent! Életet, családot, barátokat, emlékeket, iskolát, kihívásokat, helytállást, jót és rosszat, szerelmet, bánatot. Harmadik generációs nagyváradiként elmondhatom, hogy büszkeséggel töltött/tölt el az, hogy ide tartozom, egy ilyen gazdag történelmi múltú város szülöttje/polgára vagyok. Ahogy teltek az évek egyre inkább tudatosabban fordultam városom eseményei, történései, átalkulása felé, úgy gondolva, hogy igenis nekünk, váradi magyaroknak, ott kell lenni a döntéshozatalban, hallatni kell hanguknat, véleményünket, ki kell állni közösségünkért éppen úgy, mint elődeink is tették! Itton maradtam, én ezt választottam. Itt alapítottunk családot, itt dolgozunk, itt neveljük a gyermekünket. Családommal mindnyájan a nagyváradi magyarság szolgálatában állunk, amit szívesen vállalunk.
Az Ady Endre Líceum diákjaként életreszóló útravalót kaptam magyarságtudatból, szorgalomból, becsületből. Tudást és emberséget, életrevalóságot, szilárd alapot, a közösség élményét, alaposságot kaptam még az iskolától, az ott tanító tanároktól. Mikor a küszöbét átléptem, bizonytalan kislány voltam egy lakótelepi iskolából, mikor búcsút intettem neki, már egy céltudatos, magabiztos diák voltam. Élményeim döntően pozitívak, nagyon jól éreztem magam a líceumi évek alatt. Megtanultunk tanulni, versenyezni (számos történelmi vetélkedőn vettem részt az Adys csapattal Magyarországon, többet meg is nyertünk), a színjátszó körbe jártunk (az András Emese rendezte Az emberke tragédiájában is szerepet kaptam, több fellépésünk volt az előadással), egyéniségként ki tudtam bontakozni számos területen. Megtanultunk együttműködni, támogatni egymást, kölcsönösen örülni sikereinknek. Nem voltam egyáltalán elveszett, amikor végeztem. Tanáraim példamutató pedagógusok voltak, akik hittek bennem és ettől én is hittem magamban, akikre felnéztem, akikre nagyon szívesen, szeretettel emlékezem vissza, és nagyon örülök annak mind a mai napig is, ha az utcán vagy bárhol máshol összefutunk, találkozunk. Köszönöm a sorsnak, hogy ennyi nagyszerű tanár tanított, hogy számos területen kipróbálhattam magam. Köszönet és hála jut eszembe, ha az Adys éveimre gondolok vissza.
Könyvtár=Cseresznye
A könyvtár az egyenlő volt és mind a mai napig egyenlő Cseresznyével. A könyvtár látogatása sokszor ok volt a találkozásra, a beszélgetésre, egymást meghallgattuk, tanácsot kaptunk, együtt voltunk. Jó kis kuckó volt a könyvtár, különleges hangulattal, jó érzés hatott át minket, amikor oda beléptünk. A biztonságot, a szeretetet, a türelmet sugallta.
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron
A 12. F maturandusza
Cluburile de lectură în limba română
Orvosi rendelő órarendje
ÓRAREND a 2024–2025 tanévben - Iskolapszichológusi kabinet – Ady Endre Líceum
TISZTÚJÍTÁS AZ ADY ENDRE LÍCEUM DIÁKTANÁCSÁBAN