Az Ady meghatározta a pályámat - és ezáltal -, az életemet. Nagy szavak ezek, de tényleg így van!

Tíz évesen kerültem az akkor még ipari líceumnak „nevezett” iskolába és 1989-ben mi voltunk az utolsó évfolyam, akinek az érettségi bizonyítványán még ez az intézmény-megnevezés szerepelt.

Nagyon szerettem iskolába járni. Akkor még rászóltak a diákra, ha nadrágon kívül viselte az ingét, vagy kicsit hosszabb volt a haja, és mindenkinek ott volt a karszám az egyenruháján (129). Ezektől függetlenül, jól éreztük magunkat! Nagyon szerettem az osztálytársaimat és a tanáraimat is. Sorolhatnám a neveket, de Nagy Zoltán tanárúr, aki osztályfőnököm és matematikatanárom volt mindvégig! vagy Jankó Szép Sándor, aki fizika tanáromként akkori példaképemmé vált, komoly szerepet játszottak abban, hogy én is fizika és matematika szakos tanár legyek. Tanáraim szaktudása, egyénisége, a líceum szellemisége olyan értékeket adott, amelyekről úgy gondoltam, hogy tovább kell adnom.

Egyetemi éveim alatt is visszajártam az iskolába, itt találtam meg a társamat is, akivel harminc éve vagyunk együtt boldog házasságban, és nagyon sokszor gondolunk vissza diákéveinkre.

Nagyon felemelő érzés volt tanárként visszatérni az almamáterbe, kollégaként beszélgetni a „nagy emberekkel”. Jankó Szép Sándor igazgatósága alatt osztályfőnökséget vállaltam, és a tanítás mellett sok iskolán kívüli Ady-s programban vettem részt: a kirándulásoktól, a fizikaversenyszervezésig.

Szép emlékek maradtak a Zabhegyező Gyerekfesztiválokról, ahova nagylétszámú csoportokat kísértünk. Nagy élményeim közé tartozik, amikor a humán tagozatos lányokat az iskola rozoga kisbuszával elvittem Fótra egy szavalóversenyre, és természetesen győztesként tértünk haza; vagy amikor egy hétre elmentünk az ötödikes osztályommal a Boga völgyébe és nyolc órás túrákat abszolváltunk!

Azóta egy magyarországi gimnáziumban tanítok, ahol folyamatosan idézem mestereim szavait, használom módszereiket. Nagyváradra, az Adyra gondolva a mai napig szívmelengető érzések töltenek el. Volt osztálytársaimmal, osztályfőnökünkkel, évente felelevenítjük az elmúlt éveket.

Hálás vagyok! Köszönöm Ady, köszönöm Nagyvárad.

Pongor Sándor