Öt éve végeztem Takács Tünde osztályában. E-s voltam és az is maradok, ameddig élek.

Érettségi után megfogadtam, hogy többet nem teszem a kezem számokra vagy matematikai egyenletekre, de  mindig is érdekelt az anatómia (Puskás Ágnes tanárnőnek köszönhetően,  akinek mai napig hálával tartozom). Fogorvosit szerettem volna végezni, de sajnos nem jutottam be többszörös próbálkozás ellenére sem, majd elkezdtem az orvosi fizikát a Nagyváradi Állami Egyetemen 2017-ben. Idén fejezem be a mesterit, ugyanott. 2020 november elején Nagybányára költöztem és a megye sűrgősségi kórházában dolgozom a sugárterápián, mint orvosi fizikus. Dióhéjban rákot kezelünk. 3D modellezés segítségével szoftveresen rekonstruált CT szkenneken dolgozunk, hús-vér pácienseket gyógyítva. Röviden: az orvos felírja a diagnózist, a CT-s kollégák megcsinálják a szkennt, majd mi megtervezzük, hogyan és milyen szögből jöjjenek a sugarak a páciens legoptimálisabb gyógyulása érdekében, amit az orvos és a többi fizikus is felügyel. Ezek után a tervet elküldjük a sugárgyorsítóhoz, ahol a technikusok pozicionálják a pácienseket, és elindítják a kezeléseket, amiket mi csináltunk. Ez lehet akár egyszeri kezelés, vagy több hetes folyamat, az orvos diagnózisától függően. Nem könnyű, sőt mentálisan fárasztó munka, viszont nagyon szép. Mint mindennek, ennek is megvannak a negatív oldalai: a sugárzás, ami gondot okozhat.

Teljesen egyedül vagyok itt Nagybányán, és nagyon nehéz egyedül, de a karrier érdekében mindent megteszek, és a páciensek érdekében szintúgy. Nagyon várom, hogy hazaköltözhessek  és otthon tudjam folytatni ugyanezt.

Az iskolában szerencsém volt kifogni egy olyan tanárgenerációt, akik tudtak tanítani és érdekelte őket a munkájuk minősége. Tisztelettel és óriási hálával tartozom a volt tanáraimnak: Takács Tündének köszönhetem, hogy megtanított az empátiára és a kémia alapjaira, Bődi János tanár úrnak, hogy megtanított másképp felfogni a mateket és  emellett korrekt embernek lenni, Puskás Ágnesnek az anatómia iránti szeretetet,  amire ránevelt az évek során, és egy nagyon kiváló, nagy tudású tanárnak, Vári-Nagy Enikőnek, mert megmutatta, milyen szép is tud lenni a fizika, Negruţ Mărioaranak, mert megtanított szépen fogalmazni románul, és végül, de nem utolsó sorban Tódor Évának, hogy gyerekkorom óta mindig kitartott mellettem és támogatott, meg a gyönyörű brit-angol nyelvet, amire megtanított. Závodszky tanár úr volt az, aki kisgyerek korom óta ismer és  keresztapum segítségével, Pierre és Ghí segítségével megalapították a 90-es években az Alma Matert. Emlékszem, gyerekként én is mentem édesapámmal kivinni a rászorulóknak csomagokat.

Cseresznye nékül pedig  az Ady nem Ady! Vele mindig lehetett bolondozni, nyitott volt az újdonságokra, és mindig tudott valamit mutatni, amit még addig nem tudtam. Mindig el lehetett vele beszélgetni, hatalmas empátiájú ember különleges hajszínekkel.

Mindezt összegezve akárhány bankettet/ballagást /maturanduszt fotózok az Adynak, mindig jó érzés újra találkozni a volt tanáraimmal és beszélgetni velük.