1. Mivel foglalkoztat mostanában?

Pénzügyi végzettséggel fokozatosan lépdelve a ranglétrán cégvezető lettem egy cnc megmunkálással foglalkozó cégnél Budapesten. Édesapám autószerelő volt, és, bár korán elvesztettem, még mindig emlékszem az első játékra, amit nekem készített: egy kézzel hajtható fúrógép volt. Azt hiszem akkor lány létemre is megpecsételődött a sorsom: imádok a műhelyben lenni a gépek közt a kollégákkal, sőt, ha csak tehetem, én is beállok közéjük dolgozni. Szeretem, ahogy egy-egy új projektet végigviszünk a tervezéstől a gyártásig. Persze, a munkám nemcsak ebből áll, a pénzügyi részét is én viszem a feladatoknak a könyveléstől az üzleti tervek elkészítéséig, pályázatokig. Szeretek mindenhol ott lenni és mindenbe belefolyni, igazán csak így láthatom át és érthetem meg a kollégák feladatait, vagy tudok segíteni nekik a problémák megoldásában.

Megpróbálkoztam az írással is korábban, de rá kellett jönnöm, nem ez az én utam. Néha jól esik kiírni magamból a problémákat, de, ha feladattá válik, már elveszti a varázsát számomra, így az írás megmarad menedéknek, ahová el tudok vonulni, ha valami fájdalom ér.

Korábban mindig arról álmodtam, majd, ha lehetőségem lesz rá, akkor segítek mindenkinek, embereknek, állatoknak egyaránt. Aztán rájöttem: nem kell a csodára várni, nekünk kell megteremteni az életünk apró kis csodáit. Ha nem is egy menhelynyi állatot és nem is rengeteg rászoruló ember életét változtattam meg, de egy tucatnyiét talán igen, és úgy gondolom, ez az életünk igazi értelme: úgy alakítani a sorsunkat, hogy ne maradjanak bennünk kétségek afelől, hogy, segítő kezet nyújthattunk volna itt vagy amott, de nem tettük meg. Van egy csodálatos társam, a férjem, aki mindig minden őrült ötletemben mellettem áll, legyen az kóbor állatok megmentése vagy két hónap alatt megtanulni úszni, nekem, aki a mélyvíztől halálosan rettegek, hogy részt vehessek egy jótékonysági úszóversenyen.

Nagy álmunk, hogy megtanuljunk valamennyire japánul és egyszer majd pár év múlva eltöltsünk ott egy hosszabb időt, sőt mindketten el tudnánk képzelni azt is, hogy akár ott éljük le életünk utolsó szakaszát. Ez persze egyelőre csak álom, de ki tudja, talán ez egy új kaland kezdete.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

A gyökereimet, az álmaimban még így, huszonhárom év után is Váradon lakom, azt hiszem, a lelkem örökre váradi marad. A váradiság jelenti a gyönyörű régi épületeket, a templomok hűvös padjait, ahol annyit imádkoztam, a gyermekkori barátaimmal eltöltött sok, nevetéssel teli nyarat, az édesanyám kopogó lépteinek visszhangját a Kanonok soron és a távolba tűnt nevetését. Várad az otthonom, még akkor is, ha már nem is élek ott.

3. Mit kaptál az iskolától?

Jó embereket, a magyarságom szeretetét. Igazán akkor tanulja meg az ember, mennyire jó „csomaggal” indítottak minket útnak, ha egy másik országba kerül. Sajnos, ez hiába az anyaország, sokszor érzem azt, hogy számunkra, a külhoni magyarságnak, sokkal fontosabb megtartani és szeretni a hagyományainkat, büszkén felvállalni a származásunkat, mint az itt született magyaroknak. Nekik természetes, nekünk kiváltság és büszkeség. Ott szerettem meg András Emese tanárnőnknek köszönhetően a verseket, ott tanultam meg angolul olyan jól, hogy erre tudtam alapozni a karrierem, amiért nagyon hálás vagyok Benţea Adela tanárnőnek, és az Adyban mutatott nekünk máig követendő példát az osztályfőnökünk, Miklós Mihály arról, hogy hogyan kell mindig, mindenkihez a legnagyobb empátiával és segíteni akarással fordulni. Mindig szeretettel fogok gondolni a tanáraimra és az osztálytársaimra és a mai napig nagyon örülök, ha bárkiről hallok vagy olvasok valami hírt. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem őket.

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Sajnos pont a középiskolai éveim alatt édesanyám nagyon beteg lett, ezért a könyvek szeretete lett a lelki menedékem. Egy-egy könyvet kinyitva egy másik világba kerülhettem, ahol eltűntek a gondok, és ahol az lehettem, aki csak szerettem volna lenni. Egy könyvtár mindig a csodák világa, ott bárki lehetsz és bármi megtörténhet, és minden probléma eltűnik.