1.Kiss Melinda vagyok, önismereti tréner és coach. Hosszú út vezett odáig, míg ezt le tudtam írni. De megérte.

Mit is jelent mindez?

Tenkén nőttem fel, Váradon jártam gimibe, Kolozsváron és Budapesten egyetemre. Sokáig a színház volt a szerelmem mint teatrológus/dramaturg, majd kiugrottam egy évre Svájcba biomezőgazdaságot, permakultúrát tanulni. Majd nem jött be az élet, egyik tervem sem, és Kolozsváron vállaltam munkát, a turizmusban. Egy hosszabb ideig kudarcnak éltem meg az életem, hiszen nagy reményekkel, tehetségesen és szorgalommal vágtam neki az élet nevű projektnek. A huszas éveim derekán, a krach-ok beütése után, belekezdtem egy nagyon mély önismereti folyamatba. Miért végeztem színháztudományt? Mi vonz a mezőgazdaságban? (büszke falusi vagyok) Miért érzem magam eltévedve, céltalanul? Mikor rábukkantam a coachingra mint eszköz és szemlélet, lenyűgözött, el is döntöttem, akkor 24 évesen, hogy valami ilyesmivel akarok foglalkozni, de féltem. Nem voltam még készen…

Azt szokták mondani, hogy a huszas éveidben éld ki magad, mert utána… mert utána már nem lehet (bullsh!t). Nos, én ennek az aranykornak tartott időszak végére kezdtem el végre szeretni magam, az életem, a testem, a lelkem, a képességeim. Nagyon sok módszert próbáltam és használok, immár mint coach, és imádom azt, hogy mennyit tud az ember fejlődni, változtatni és javítani az életén. Élő példája vagyok ennek. Rengeteg nehéz, családi, hozott (transzgenerációs) nézőpontot és hitrendszert pakoltam és pakolok le. És tudjátok, mi a legfontosabb, én vagyon önmagam leghűségesebb kliense. Minden egyes nap dolgozom valamit magamon és gyakorlattal egyre könnyedebben megy. És persze körbevettem és veszem magam olyan emberekkel, barátokkal, családdal, akik mellettem állnak, felemelnek, amikor eldőlök, bátorítanak és hisznek bennem, mikor lankadok.

Józan paraszti eszű idealista vagyok. Hiszek abban, hogy az életet lehet jobban, könnyedebben és harmóniában élni. De ez egy folyamat, ami tanulható, javítható. Vannak iszonyú nehéz momentumok, amikor szembe kell nézni a belső félelmeinkkel, démonainkkal, de a szembenézés, feloldás akkora örömöt, könnyedséget okoz, hogy megéri a munka.

 

 

2. A váradiság menő. Szokott hiányozni ennek a különleges, kicsi városnak a varázsa, melegsége. Sok rendkívül okos, tehetséges és csodálatos embert köszönhetek neki, ugyanakkor sok vívódásom, felismerésem és első alkalmaim helyszíne. Bár már nem az otthonom, de az otthon-fogalmam egy fontos szeletét képviseli.

 

3. Ahogy a váradiság, úgy az adyság is egy életérzés. Nem vicc, kiszúrjuk egymást szinte bárhol. Dacos, határozott és lázadó tinédzserként sokat harcoltam az adyság szellemiségével (és néhány tanárral), de nagyonis meghatározta azt, akivé váltam. A színikörök, a vitakörök, a csodálatos magyartanárnőm (Kozma Éva) és néhány maroknyi tanár, akik bíztattak, hittek bennünk, és lenyűgöző tehetséggel inspiráltak minket, nem szegvén szárnyaink. Köszönöm.

 

4.Cseresznye az Ady 7 csodájának egyike (a másik hatot nem tudom). Tudom, szuperlatívusz, de az ő figyelme, finom és célzott terelgetése a könyvtárat szentéllyé emelte. Imádtunk elbújni oda versenyekre való felkészülések során, vagy újabb könyvkincseket felfedezni, a könyvek aurájában lebegni és okosodni, bölcsülni. Nekem a kedvenc helyem volt. Cseresznyét a mentoromnak tartottam, sokat tanított már a maga jelenlétével, figyelve azt, ahogy ajánl egy könyvet, ahogy ránéz egy diákra és szeretetével igyekszik újabb és újabb olvasási és irodalmi örömöket szerezni. Cseresznye mindig is több volt, mint könyvtáros, egy szentély örzője, mentor, segítő, aki 3 perc után tudta, milyen könyvre és útmutatásra van szükséged, miközben sosem volt nyomulós vagy rámenős. Köszönöm! A végtelenbe és tovább...

 

Hol találtok meg engem?

Facebook oldal: Holistar

Insta, TikTok: @melinda.holistar