Szinte hihetetlen, hogy az a gyönyörű, büszke, klasszikus épület ott áll, a város szívében már 250 éve. Mindig is iskola volt - az örök vígság, boldog moraj, az örökös diákszellem töltötte be. Szerencsére nekem is megadatott, hogy 28 boldog évet töltsek benne, mint tanár.

Az ott eltöltött éveimet hihetetlenül boldoggá tették a diákok. Nagyon szerettem őket, az összes évfolyamot, kicsiket és nagyokat egyaránt. Volt bennük tartás, összetartás, érdeklődés az új iránt, cselekvés, akarás, büszkeség. Nem fogadták el az úgymond "gyárilag előkészített" gondolatokat, személyes, kritikus véleményt akartak hallani és alkotni. Imádták az életet és a haladást, minden újításra készek voltak. Ezért voltak olyan sikeresek a Maratoni napok, amikor szokatlan időben, egy éjszakán keresztül kaptak különleges információkat a nagyvilágról. Merészen feelszólaltak a "Fordított napon" és tanították a tanáraikat. Ők voltak, akik pezsgővé tették a Maturanduszokat, énekkel, tánccal és humorral emlékezve az ott eltöltött évekre, és ez csak egy néhány említésre méltó dolog, miközben a lista szinte végtelen.

Mindent és mindenkit a szívemben hordok és az a tény, hogy sokan még ma is felkeresnek, üzennek, annak a jele, hogy az ő szívükben még élek, és nem lettem csupán egy megsárgult fénykép egy elfelejtett tablón.

Remélem, hogy az “Ady szellem” még sokáig élni fog és a tudás fáklyáját tovább fogják vinni a következő generációk is.

Elek Vera – ny. angoltanár