1. Mivel foglalkozol? Mi foglalkoztat mostanában?

Jelenleg energetikai szakdiplomataként dolgozom Magyarország Európai Unió melletti állandó képviseletén. A munkám során az Unió különböző jogalkotási folyamataiban próbálok érvényt szerezni Magyarország érdekeinek. Normál körülmények között is rendkívül izgalmas a terület, ugyanis jelenleg a többnyire ideológiai alapokon nyugvó gyors dekarbonizáció és a technikailag ténylegesen véghezvihető zöldülés zord valósága ütközik egymással nap mint nap. Erre az amúgy is rendkívül polarizáló alaphelyzetre rájött az ukrajnai háború, amely az összes humanitárius borzalma mellett egy egzisztenciális válságba sodorta az Uniót. Nagyon röviden összefoglalva ezzel foglalkozom épp.

A líceumi éveimet két év Babes-Bólyai Egyetem követte, az utolsó évemet már Angilában jártam. Egy év pincérkedést követően az edinburghi egyetemen mesteriztem. Tanulmányaim után nemzetközi adótanácsadóként helyezkedtem el, majd 2015-tól áttértem az állami szektorba és kormányzati munkát vállaltam a Miniszterelnökségen. Ezt követte három év a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, tavaly szeptember óta pedig a brüsszeli kiküldetés.

Életem legmeghatározóbb pillanata 2019. május 5-én volt, amikor megszületett a kislányom

      2. Mit jelent számodra a váradiság?

Nagyon nehéz nekem ezt értelmesen megfogalmaznom. Sokszor szembesülök azzal, hogy nem igazán tudom tiszta szívvel kijelenteni, hogy pontosan hová, melyik nemzethez is tartozom. Román értelemszerűen nem vagyok, mert magyarok a felmenőim, de magyar sem vagyok teljesen, mert életem legmeghatározóbb éveit Romániában, román és magyar barátok társaságában töltöttem. A váradiság tehát nekem egy furcsa önazonosság, amely két teljesen eltérő kultúra metszéspontjában ad valamiféle érzelmi bizonyosságot.

      3. Mit kaptál az iskolától?

Az Ady felcseperedésem legfontosabb pillanataiban egy olyan értelmezhető keretrendszert adott, amely megteremtette annak a lehetőségét, hogy az az ember legyek, aki ma vagyok. A számonkérő szigor mellett jelen volt még - a tanárok és a diákok körében egyaránt - az emberi minőségnek egy olyan ritka csoportosulása, amely garantálta a szellemi és lelki fejlődést. Adysnak lenni mai napig büszkeség.

     4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtárhoz?

Élményekből sok volt, de ami elsőre mindig eszembe jut a könyvtárról az Cseresznye. Igazából a könyvtár nekem mindig Cseresznyéről szólt. Mindig volt egy kedves szava, vagy csak egy apró pillantása, amivel képes volt pozitívvá alakítani egy negatív élményt. Arról természetesen nem írhatok, hogy néha engedte, hogy ott bújjak el, ha épp lógnom kellett egy óráról, mert természetesen én sose lógtam egy óráról sem…