Nagyvárad, a Pece-parti Párizs

Nagyvárad (Oradea, Grosswardein), Bihar megye székhelye, a Sebes Körös partján terül el, Erdély nyugati kapujában. Partium legfontosabb városa.

A régészeti leletek szerint a város helyén már a kőkorszakban illetve a bronzkorszakban is több település volt. A jelenkori város történelme a X. században a vár megalapításával kezdődik. A hagyományok szerint I. (Szent) László (1077-1095) itt egy monostort alapított prépostsággal. Uralkodásának második felében, 1083-1095 között püspökségi rangra emelte. Így Várad megalapítását Szent Lászlónak tulajdoníthatjuk. Halála után sírja zarándokhely is az ún. Istenítéletek helye lesz.

Röviddel I. László szentté avatása után elkészítették fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), ezt kürtje és csatabárdja mellett őrizték a székesegyházban a 15. század végéig. Magyarország számos királya zarándokolt a sírhoz, mint például II. István, II. András, Luxemburgi Zsigmond, Nagy Lajos.

1241-ben a tatárok lerombolták előbb a várost, majd a vár falait. A lakosság egy részét lemészárolták, más részét rabságba hurcolták. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt sikerült helyreállítani a hatalmas pusztulást.

A várat olasz építőmesterek segítségével évszázadokon keresztül építik, bővítik. Az itáliai mesterek jelenlétét a vár körül kialakult telephelyek nevei is mutatják, mint: Olaszi, Velence, Pádua. A XIV. században itt tevékenykedtek a Kolozsvári-testvérek: Márton és György, 1360-65 között elkészítik Szent István, Szent László és Szent Imre herceg egész-alakos szobrait, majd 1390-ben Szent László hatalmas lovas bronzszobrát, melyet a székesegyház előtt helyeznek el.

A XV. században Várad az európai reneszánsz egyik központja lesz, elnyeri a „boldog város” jelzőt Zrednai Vitéz János püspöksége alatt, aki a várost a magyar humanizmus első központjává tette, ugyanakkor hatalmas könyvtárat alapított. Udvarában a kor jelentős gondolkodói és tudósai tevékenykedtek, közöttük Janus Pannonius is.

1474 telén Mátyás király a bihari sereggel cseh-morva területen hadakozott. Ezt használták ki a törökök és Ali szendrői pasa vezetésével, február 7-én váratlanul megtámadták a várat. Nem tudták bevenni, de a várost kirabolták, felgyújtották, a lakosság zömét elpusztították.

A várat és a várost Filipecz János püspök (1476-1491) hozatta rendbe. Új erős körfalat és tornyokat emeltetett, újjáépítették a várost. A 15. század végén a Dubnici krónika "boldog városnak", felix civitasnak nevezi Váradot.

A mohácsi vész (1526) után eltűnt a középkori Várad ragyogása. Az új püspök, Czibak Imre I. Ferdinánd ellen védte a várat, de menekülni kényszerült. Az erősséget mégsem vették be, így 1529-ben Czibak ismét Váradra jött, de 1534-ben meggyilkolták. Várad ekkor Szapolyai János országának fővárosa lett, itt tartotta udvarát, itt fogadta a követeket, 1538. február 24-én itt kötötték meg Ferdinánddal a váradi titkos békét.

A 16. században Várad új és fontos szerepet tölt be, Erdély legfontosabb végvára lett, sőt Izabella és János Zsigmond idejében fejedelmi székhely. Mivel fontos volt a végvár, bővítésével az erdélyi fejedelmek is sokat törődtek, így a Báthoriak, Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna. A 17. század második felében a török veszedelem Váradot is eléri. A vár és város török kézre kerül 1660. augusztus 27-én, mintegy 32 évig. A törököt, osztrák segítséggel – Heissler Donáth tábornok – vezetésével sikerül kiűzni 1692-ben, s ezzel kezdődik a Habsburg hatalom Várad felett.

A XVIII. században a város újjáéled, nagy építkezések kezdődnek. Ekkor épült a barokk katolikus Püspöki palota és az új impozáns székesegyház, illetve a Kanonok Sor, ekkor alapította Mária-Terézia a Görög-katolikus püspökséget a városban.

1848-49- ben Váradot gyakran találjuk az események középpontjában. 1849-ben ide költöztették az országos fegyvergyárat, valamint a honvédség felszerelési és ellátási központját. Volt itt lőpormalom, fegyvergyártó műhely, ágyúöntöde stb. Nem véletlenül nevezte Kossuth Lajos Váradot a „magyar Birminghamnek”.

A szabadságharc leverését követően, 1850 januárjában egyesítették a négy várost, Várad-Olaszit, Várad-Újvárost, Várad-Velencét és Várad-Váralját. Ez Nagyvárad politikai jellegű egyesítése volt, a közigazgatási egyesítés lépcsőzetesen történt, 1851-ben Újváros és Olaszi 1860-ban Velence és Váralja is egyesült közigazgatásilag.

A gazdasági élet fejlődése mellett Nagyvárad a szellemi élet, és a kultúra központja, a Holnaposok városa (Ady Endre, Babits Mihály, Dutka Ákos Juhász Gyula) lesz. A város nem szülte, hanem befogadta, majd többnyire a főváros felé repítette legtehetségesebb fiait. Iosif Vulcan megalapítja a Familia folyóiratot, ahol Mihai Eminescu első verseit is közlik, működnek a dalárdák, saját színháza és több napilapja van a városnak. Károly József Ireneus elkészítette az első drótnélküli távírót Marconival egyidőben.

1919. április 20-án a román csapatok bevonulnak Nagyváradra, és ezzel megtörténik az első hatalomváltás. Nagyvárad, Nagy Románia része lett, fejlődése rövidesen megtorpant.

A két világháború között a város átalakul, míg 1910-ben a 64.169 lakosából 91,4 %-a volt magyar és 5,6 %-a román, 1930-ban pedig a 82.687 lakosból a magyarok aránya 66,6 %-ra csökkent, míg a románoké 25,3 %-ra nőtt.

1940. szeptember 6-án a második bécsi döntés értelmében Nagyváradot Magyarországhoz csatolják. 1944. október 12-én a Vörös Hadsereg egy román hadosztály segítségével visszavonulásra kényszeríti a magyar és német csapatokat és elfoglalják Nagyváradot.

A második világháború után gyökeres átalakulások történtek a kommunizmus jegyében. 1957-ben felépítik az első tömbházakat, majd 1962-ben megkezdték a nyugati ipartelep felépítését, amelynek hatására nagy tömegek költöztek be a városba. Ezt a város lakosságának növekedése is tükrözte. Így 1948-ban 87.774, 1956-ban 99.685, 1977-ban 170.531 lakosa volt Nagyváradnak. 1992-ben a városnak 222.741 lakosa volt, ebből a románok 64%-ot, a magyarok 34%-ot tettek ki. 2002-ben a 206.527 lakosból, a románok aránya 70,31%, magyaroké 27,58%-ot tett ki. A 2011-es népszámlálás alapján a városi lakosság 183 123 főt tett ki, ebből 72,7% román, 25,4% magyar.