Éppen egy verset írtam meg, mikor pokoli gondolatom támadt. Vannak ugyan, kik azt tartják, hogy nekem a versírás előtt van pokoli gondolatom, de mindegy, a gondolat elég pokoli volt, ámbár – mint azt Noénak is sokan mondták – minden pokoli elég.

(Ady Endre: Messzenéző. Szil 1898. július 24.)

Mély fájdalommal tudatom minden nemes szívű emberbaráttal, hogy galléros felöltőm (=kabátom) hosszas, kéthónapi kifizetetlenség után egy ismeretlen, jobb hazába költözött.

Semmi sem képes bánatomat enyhíteni.

Hitelem ki van merítve, télikabátom nincs.

Éppen aznap költözött el szegény felöltőm, mikor már elhatároztam télikabáttá leendő előléptetését.

És a néhai, íme, nem érhette el a dicsőséget.

Eltűnt, mint egy megbabonázott hatos.

Elköltözött, mint ősszel a gólyamadár.

Mi bírta rá, hogy itt hagyjon? Alighanem a rossz példa, a csapodár Erzsike példája... Ő is itt hagyott. Most már se ideál, se felöltő! 

(Ady Endre: Galléros köpönyeg. Debreczeni Reggeli Ujság, 1898. december 7.)

A jégszezon egyik legérdekesebb híre egy fiatal színész házassága.

Az eljegyzés csak négy hét múlva lett ismertté jó barátai előtt.

Nagyon titokban tartotta.

– Hát eltemeted magad? – kérdi tőle igaz részvéttel egyik jó barátja.

– Nem annyira magamat akarom eltemetni – válaszol az ifjú Rómeó, ki csak a színpadon játszik ideális szerelmest –, mint inkább a leendő feleségem hozományát.

Ilyen dolog az a házasság, még a Rómeóknál is.

(Ady Endre: Jégről és egyébről. Debreczeni Hírlap, 1899. január 10.)

Elgondolkozom néha, hogy ennek az excentrikus bohéméletnek számtalan impressziója, eseménye hogy el lesz felejtve, ha mindannyian átváltozunk szürke, hétköznapi nyárspolgárokká.

De átváltozunk-e?...

Egy aranyos kedélyű bohém emberrel beszélgettem a múltkor, aki – megsúgom, ha agyonüt is – elmúlt 40 éves. – Erről az átváltozásról beszélgettünk.

– Miért változzam meg ilyen hamar – szólott egész meggyőződéssel –, hiszen fiatal vagyok még arra.

És ez a mondás úgy megvigasztalt, mert hiszen mi örökre fiatalok maradunk.

(Ady Endre: Bohémiából. Debreczeni Reggeli Ujság, 1898. október 12.)

forrás: http://mek.oszk.hu/00500/00583/html/