MÉK CSAK NYOLC ÉVES VAGYOK, DE NAGYONN DÚS SZAKÁLAM NŐL ÉS AZ ÖSSZES FIJÚK IRIGYELNEK ÉRTE.

2021. március 14.

A HABÓ nagy szemeivel komolyan méregette a kislányt.
– Remélem – mondta –, nem haragszol meg rám, de úgy vettem észre, hogy az összes emberbab azt hiszi magáról, hogy nagyon okos, pedig nem az. Majdnem mindegyik kevésrekellő és nyámnyivák.
– Hogy mondhatsz ilyent! – tiltakozott Szofi.
– Az a baj az emberbabokkal – folytatta a HABÓ –, hogy abszuldu semmiben se hisznek, csak amit ténylegdiből látnak a saját orruk előtt. A kukkcsillányok terszetesen léteznek. Gyakran találkozok velük. Még csivegni is szoktam velük.
A HABÓ sértődötten fordult el Szofitól, és folytatta az írást. Szofi közelebb húzódott, hogy lássa, mit írt eddig. A HABÓ csupa nyomtatott nagybetűvel írt. A betűk nagyok voltak és vastagok, de az alakjuk nem volt valami szép.

(...)

– Álmot fújtál be? – csodálkozott Szofi. – Hát ezt meg hogy érted?

– Én egy álomfúvó óriás vagyok – mondta a HABÓ. – Amikor a többi óriás szertelohol emberbabrakolni, akkor én is elszelelek valamerre, hogy álmokat fújjak be az emberbabócák hálószobájába. Még hozzá szép álmokat. Szeretni való, aranyos álmokat. Olyan álmokat, amelyek örömöt szereznek azoknak, akik álmodják őket.

(...)

– Ezek itten mind lányálmok – mondta a HABÓ.
– Megnézhetnék egy fiúálmot is?
– Meg – mondta a HABÓ, és egy magasabb polchoz emelte Szofit. A legközelebbi fiúálomüvegen ez állt:

CSINÁLOK MAGAMNAK EGY PÁR CSODÁLATOS SZÍVÓSCIPŐT, ÉS AMIKOR FELHÚZOM ŐKET A LÁBAMRA, EGYENEST FEL TUDOK MENNI VELÜK A KONYHA FALÁRA, MEG ÁT A PLAFONON. ÉPP FEJJEL LEFELÉ MEGYEK A PLAFONON, AMIKOR BEJÖN A NŐVÉREM, ÉS ELKEZD VELEM KIJABÁLNI, MINT AHOGY MÁSKOR IS SZOKOTT, ÉS AZT KIJABÁLJA, HOGY MI A CSUDÁT KERESEL OTT A PLAFONON, ÉS ÉN LENÉZEK RÁ, ÉS MOSOJGOK, ÉS ASZT MONDOM, HOGY MEGMONTAM NEKED, HOGY A FALRA KELL MÁSZNOM TŐLED, ÉS MOST LÁTOD, ÍGY IS LETT.

– Szerintem ez elég nagy butaság – mondta Szofi.
– A fiúk nem találják annak – vigyorgott a HABÓ.

Roald Dahl: Szofi és a HABÓ. 62-64.o.

Órarend

Egy polc, egy könyv

A könyvtáros ajánlata

"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron